Francesco Chiocci: Nightmares & Recondite: Corvus

Előadó: Francesco Chiocci

Track: Nightmares

Album: Secret Weapons part 8

Kiadó: Innervisions

Megjelenés: 2016. szeptember 23.

 

Előadó: Recondite

Track: Corvus

Album: Corvus

Kiadó: Ghostly International

Megjelenés: 2016. november 11.

 

ha már az elején az álmokkal jön, akkor lehet tudni hogy nagy a baj. mindig akkor csinálja ezt, amikor valamit tényleg mondani akar, de amikor így van, és van mit mondania, és épp el is akarja mondani, akkor mégis az álmairól kezd el beszélni, az álmairól, amikre egyébként is leplezetlenül büszke, gondozza, ápolja őket, néha egy jobban sikerültnél felugrik az éjszaka közepén, hogy leírja őket a kis füzetébe, azzal a gyönyörűen ringatózó írásával, amit aztán később úgyse tud elolvasni más csak ő.

az elején még izgalmas volt, a felriadások lehetetlen időpontokban, hajnal három, úristen mivan, hova tűntél, mit írsz, minek, miért most, gyere vissza, stb, de mostanra, mint annyi minden, ez is csak egyike azoknak a dolgoknak, amikre már reagálni se nagyon van értelme, jaj bazdmeg már megint, megfordulni, párna alá fúrni a fejet, arra gondolni, még így is mennyi bajunk nincs, mennyi lehet az idő, miért ilyen hideg a lábad, hagyjál már aludni.

azt álmodtam, mondja, hogy az emberek boldogságával ment a metró.
tökjó, és?
így nekünk le kellett szállnunk.
á, hát innen fúj a szél. és nem bírta el ez a sok ember boldogsága a mi kis szomorúságunkat?

a megálló ahol leraktak minket, olyan volt mint a móricz, csak mondjuk száz év múlva, ha elhagynák az emberek, csupa fa, bokor, gaz, mint a csernobilnál, és rengeteg varjú. ahogy megláttak minket, mint akik nagyon régen erre várnak, fülsiketítő károgással felrepültek, és elkezdték elénk dobálni a dióikat, mint ahogy az utcánkban szokták az autók elé; tegyük meg nekik ezt a szívességet, úgysincs itt más, mondtad, és elkezdtünk ugrálni, táncolni a diókon, csináljuk együtt ritmusra, mondtad, hát úgy csináltuk, ropogott minden, olyan lett az egész, mint valami törzsi technó, azt hiszem boldogok lettünk ettől. még nagyon sok hevert mindenhol, de én elfáradtam, és a madarak hangos károgással elkezdték csipegetni amiket feltörtünk már, és csak akkor vettem észre hogy ezek nem diók, hanem ilyen kapszula szerűségek, mint a nespressós, csak nem műanyag, hanem valami ropogó, mint a hungarocel, és mindegyikben mondatok vannak; olyanok amiket te mondtál nekem, vagy én neked. ott láttam például, épp az egyik varjú csőrében, amit egyszer mondtam neked, csak megint nem figyeltél, hogy nem szeretem, hogy ha ideges vagy, elkezdesz kiabálni, és hogy nem érted meg, hogy én ilyenkor csak a kiabálást hallom meg, és nem azt, amit mondasz.
ezért meséled most ezt el nekem?
és a lábam alatt láttam, ahogy összetört az a mondat, amit arra tartogattam amikor majd szakítani fogsz velem, és amit valami olyan könyvben olvastam, amit te kinevettél volna:

hogy a szerelem, ami elmúlik, az sosem volt az.

image

illusztrációk: ferth tímea

Hozzászólás