Four Tet – New Energy

Artist: Four Tet.
Title: New Energy.
Label: 2017, Text Records.

Már ebben az évezredben, de még egy másik évtizedben, Camdentől egy picivel arrébb, a Pratt utcai lemezboltban egyfontos promókat túrtam éppen, amikor egyszerre két csoda is történt velem: egyrészt megtaláltam az akkori kedvenc albumom, a Four Tet-féle Rounds promóját (ami egy punk-hc lemezboltban főleg nagy varázslat), majd rögtön jött a második csoda, mert amikor fizettem és egyből tettem volna be boldogan a leharcolt discmanembe (ez ugye egy másik évtized, ne felejtsük!), a boltban tartózkodó egyik fura figura megállított, hogy ő Kieran, ezt a zenét ő csinálta, épp itt van nála a készülő új lemeze, hallgassam meg; kezembe nyomott egy írott cédét, majd elment, én meg álltam ott lefagyva, mint akinek jelenése volt. A cédén az akkor még megjelenés előtt álló remixgyűjtemény volt hallható, csak az ő változatai, és tök más sorrendben, pl. rögtön a Pole remixszel nyitott, amiről akkor még nem tudtam hogy mi az, de aztán a vonaton annyiszor meghallgattam újra és újra, és úgy elvarázsolt, hogy elfelejtettem leszállni, túlmentem a zónámon és megbüntettek. Ezek után nem csoda, hogy a Four Tetnek kitüntetett helye volt nálam és bennem, az összes albumot, ep-t, mindent megpróbáltam beszerezni, rajongtam mint a csuda, a Jason Evanssal való kollaborációjaiból posztereket csináltam a falamra, stb.

Aztán változtak az idők, változtak a lemezboltok, és kábé a There In Love You körül – ami mindenképpen egy nagyon erős, és szerethető lemez! – elindult egyfajta partivonat Kierannal, amiről én már lemaradtam – bezzeg Caribou, majd Burial! – majd ami szép lassan átalakult szemérmetlen hype train-né, bankot és Boiler Roomot robbantva, a Balaton Soundos djzése többe került, mint a fél fesztivál, és egyáltalán, minden értelemben tökéletesen integrálta magát ebbe az újfajta szupersztár didzsé státuszba, valahol Skrillex és Martin Garrix közé, bár az utóbbit Four Tet-el egy szinten emlegetni viccnek is rossz, viszont a gázsijuk talán közelíthet. Ez mára odáig fajult, hogy ha most Kieran felrakna egy szimpla dobloopot a soundcloudra, mastereletlenül, úgy, hogy az elején beleköhög, a végén meg a biztonság kedvéért szellent egyet, és rátesz egy kis reverbet, az is garantáltan többszázezer lájkot, lejátszást, szívecskét, hüvelykujjat generálna a webkettő világában, meg olyan kommenteket, amik szerint ez a zene a lelkükből/ről/nek szól, és egyébként is, ez a real music, ha pedig megjelentetné ötszáz példányszámban, természetesen vinylen, akkor egy héten belül mind elképesztő árakkal keringene az effajta piacokon, hihetetlenül túlárazva.

A régi, inkább a post-rockal kacsingató zenész Kieran (lásd régi zenekarai, pl a Fridge) átváltozott egy egyértelműen EDM (értsd jól; elektronikus tánczene, és ebbe nem csak a buta hülyeségeknek kéne hogy beletartozzanak – és az IDM, azaz az inteligens tánczene elvileg ezen felül van) producerré (lásd pl az új projectje, a Percussions), és ez persze nem feltétlen baj, sőt, az elején a teljes életmű legjobb darabjai váltották egymást (pl a Burialos pajtizás közben született Moma, vagy minden idők egyik legszebb, aztán meg a legjobb 4tet remixe), de a bugyborékoló szintihangok és az okos négynegyedek minden fifikás csavarás és aprócska trükk ellenére elkezdtek egyre inkább laposodni, a kimondottan gyengére sikerült Pink után a részemről szinte már érdektelen Beautiful Rewind következett, amik persze addigra már semmit nem tudtak kezdeni a Four Tetet övező őrülettel, a körülötte levő felhajtás szinte már ijesztőre nőtt, mintha a fél internet fanatikus Four Tet-rajongóvá vált volna. Mégis, ezek után amolyan alkotóiválság-szerűséget is lehet diagnosztizálni, az egyfájlos 0181, vagy a százezer (!) twitter követőt megünneplő mp3-gyűjtemény is inkább amolyan Aphex Twin féle fricska és trollkodás (lásd pl) a megváltozott lemezipar felé, és még a legutóbbi, a hullámzó Morning/Evening is inkább tűnik valamiféle random kísérletnek egy ekkora névtől, mintsem komolyan vehető megjelenésnek.

Így amikor idén kijött a Planet / Sw9 9Sl (ez egy londoni irányítószám nem?) csak az tűnt fel, hogy a szokásosnál dallamosabb kedve van Kierannak, az Sw9-en az acidos szintizés, a Planeten meg a furán vágott vokál és a koto hangminta klasszikus four tetes védjegyek; nem rossz, de még nem jöttem lázba tőle. Aztán amikor nyár végén kitette a netre a kétezer és tizenhét (nagyon unhatja a címadásokat szegény) című számát, ott viszont engem is megvett azzal, hogy ez megint a ‘régi’ four tet; hetven körüli bpm, gyönyörű koto loop, némi melankólia; mintha csak a roundsról maradt volna le. Itt már albumról is volt szó, ami furamód pont a nagy nosztalgiahangulattól vált izgalmassá – legalábbis számomra. Aztán minden különösebb kampány nélkül (hiába, akinek saját kiadója van, és majd ötszázezer követője, bármit megtehet) meglepően gyorsan, szeptember végére meg is jött a lemez, természetesen a létező összes hanghordozóra. (van itt kazetta, vinyl, cd, flac, mp3 – az orsós magnó miért nem jön vissza a divatba?) A címadás megint csak erősre sikeredett, asszondja: ‘New Energy‘:

Megint csak koto mintával kezdünk (ezt használta a My Angels Rocks Back And Forthon is, valószínűleg van neki egy ilyen sample lemeze, amit aztán eltűnt a lakásban a sok partizás közepette, most meg a nagy újrakezdésben kitakarított és megtalálta), úgy látszik ez az alap (lásd első szám – éérted) és nagy boldogan kijelenthetjük, hogy ez a legerősebb anyaga a There is Love In You óta – ami persze bizonyos szempontból nem olyan nagy dicséret. Mintha valami best of Kieran szólna, mintha mindent hallottunk volna már, de legalább a receptek még mindig működnek: a kalimbaloopot a prüntyögő szintikkel és a jó öreg tompára effektezett dobolással keverő You Are Loved, a lengyelül szövegelő Daughter vagy a már emlegetett 2017 az első két (három) album világa; a LA Trance a Burialos korszak; a meglepően erős Scientist meg az ugye már kislemezes Planets / SW 9 pedig az úgymond ‘mostani’ partitet  – az egyedüli kilógó felvétel a könnyed kis nyári lötyögés, a Lush. Úgy látszik minden magára valamit is adó producer kell csináljon mostanában egy hangdrumos számot, amivel nincs feltétlen baj, de ha ezt történetesen nem Four Tet, hanem valami szépreményű berlini abletontologató jelentette volna meg, valószínűleg nem tűnne fel túlságosan senkinek.

Az már egy másik kérdés, hogy vajon zseninek kell-e ahhoz lenni, hogy az ilyesmi dolgaidtól is megőrüljenek a népek, ez szimplán kortünet, vagy szerencse, esetleg sors kérdése; az biztos hogy Kieran Hebden egy baromi tehetséges és ügyes producer, az, ahogy a különböző mintákat egymásba keveri, egyensúlyozva az elektronikus, az akusztikus zene, sőt, még a hangulatok között is (hiszen egyik sem egyértelműen szomorú vagy vidám) az szinte utánozhatatlan, ez tette őt azzá ami; minden másra meg ott van az a bizonyos hájpvonat, ami robog tovább. Irigylésre méltó lehet ilyen biztosan ülni rajta, de úgy látszik néha még Four Tet is mélabúsan néz ki az ablakán és nosztalgiázik.


A fotók természetesen Jason Evans munkái.

1 Comment

  1. Visszajelzés: Bakradze – MMN

Hozzászólás