Új Évi Fogadalom: Több Public Audiót

Buli helyett lounge

Mostanra mindenheti praxissá vált, hogy bárok, kávézók, kultúrházak, galériák, éttermek buliztatnak valamirevaló hangrendszer nélkül. Ez nem audofília, hanem műfaji sajátosság, még akkor is, ha valaki a lofi-cozy bárbulik létjogosultsága mellett érvel (például).

Budapesten (Magyarországon) nincsenek klub alternatívák. Teniszes analógiával, a “big four” sütögeti a pecsenyéjét, többé-kevésbé bejáratott klientúrával. A kicsiknek ezekben a boltokban nehezen csurran-csöppen valami (pl.: a “buli napok szentek”). Ez nem is baj, érthető a jelenség, a piaci alapon űzött “alternatív” elektronikus zene virágozzék csak a maga medrében. (Hogy kik is a nagyok, mondjuk közülük páran, de a pontos személyük szinte lényegtelen, mert változnak, eltűnnek, megjelennek.)

Feszültséget generál azonban, hogy nagyok és kicsik mind ugyanazzal főznek: hangrendszer, (organikus vagy kiépített) hangszigetelés és infrastrukúra. Az idei ősz betett ennek-annak, de legyünk őszinték, a Müszi, Gólya, R33, Auróra körüli legújabb fejlemények előtt sem volt nagyon más a helyzet.

A mindenféle crewk sokszor méltánytalan körülmények között próbálnak kedvtelni szenvedélyüknek. A nagymama vécéjébe is bulit szerveznek, amíg az valamennyire tartható kompromisszum. Persze, mondhatjuk, hogy ez az igazi “underground”, amikor menekül a zene (szabadságharcosost játszik), csak az a baj, hogy igaziból nem kergeti senki (vö.). Az pedig, hogy léteznek lakók, bocsátasson meg nekik.

Call for participation

Van kiút, csak több kulturtársadalmi szerep- és felelőségvállalásra lenne szükség. Új helyszínek kellenének, amiket új emberek, új modellek szerint csinálnak. Az itthoni DJ/produceri kultúra egész jó színvonalú (a mindenféle nehéz helyzetekhez képest), az őket kiszolgáló háttér viszont feltűnően amatőr. Ezen kéne változtatni, erősen próbálkozni, piaci, támogatási, adományozási alapokon, amilyen kombinációkban csak elképzelhető.

A nagyoktól reálisan nem nagyon várható el több nyitottság, mert nyilvánvalóan élvezik a monopol helyzetüket. Hosszú távon a diverzitás a cél. Még a jó indulatú projektekkel is elszalad a ló, ha nincs komoly konkurenciájuk. Persze kérdés, hogy mit bír el budapestecske, de ezzel kapcsolatban majd fájjon később a fejünk. ’17 végére egyértelműnek látszik, hogy még a kis budapesti szcéna is kinőtte magát.

Olyan silány a helyzet, hogy egy-két tehetősebb punk a feje tetejére tudná állítani a helyzetet. Pár millióból komoly 100 dB-es projekteket lehetne újítani. Ez persze messiásra várás lenne, inkább melózni érdemes: lobbyzni, meggyőzni, magyarázni, netwörkölni, pályázni, koppanni, addig amíg összejön valami.