Felső Tízezer: Normális Élet

Kiadó: Normafa Records

Megjelenés: 2015 október 30.

 

(…) tempós indiepop dalok követik egymást, instant fülbemászó témákkal, refrénekkel, amik néha a Lemonheads-et néha pedig a ‘Warehouse Songs’ korabeli Hüsker Dü-t juttatják eszembe, ami azért elég jó kis referencia, nem?

Kapásból pároslábbal rúgom fel a nem létező szabályzatot, ugyanis a Felső Tízezer nevű zenekar közelről s távolról sem elektronikus produkció, de még csak nem is beat/hip hop és/vagy ezek mutációi. Nem. Ez kéremszépen egy lendületes 3perces dalokat játszó indiepop/rock zenekar melyben összesen 16 húr szól (de lehet néha több is). A ‘Normális Élet’ című 10 számos kazettájuk tavaly októberben jelent meg, tehát már nem éppen friss, de mivel ebben a műfajban ez teljesen lényegtelen, ezért ezt nézzétek el nekem.
Kezdjük a névvel és a borítóval, ugyebár azok is fontosak, nem csak a zene! A név elég gyógy ahhoz, hogy jó legyen, pipa. A kazetta borítóján pedig kettő, a szívemnek kedves dolog látható: kutya és autó! Oké, pipa.
Nos, rátérhetünk a zenére: ahogy azt már írtam tempós indiepop dalok követik egymást, instant fülbemászó témákkal, refrénekkel, amik néha a Lemonheads-et néha pedig a ‘Warehouse Songs’ korabeli Hüsker Dü-t juttatják eszembe, ami azért elég jó kis referencia, nem? És akkor jöhet az, ami ezt az egészet, amit most felépítettünk magunknak egy másodperc alatt romba is dönthetné: a szöveg és az énekhang. De nem! Nem dönti és ez már szignifikáns teljesítmény egy magyar zenekar esetében! Egyszerű énekhang, ami hozza a leszarós besztondult slackert, de energikus együtténeklős is tud lenni. Mindez sallangmentes énektémákkal és önirónkus szövegekkel, melyek hitelesen hatnak a saját környezetükben. Legalábbis én már annak is örülök, hogy nem kispál. Értitek, na! Mert ugye magyar szöveget írni eleve nehéz és, ha beleesünk a Kispál-csapdába, ami igazából ugyanaz, mint az Ákos-csapda csak a másik vége, akkor bizony lehet a zene akármennyire jó, a végeredmény sajnos egy balkezes csehtamás-program lesz :((((
A sallangmentes jelző amúgy az egész produkcióra érvényes és talán a legnagyobb erénye is egyben. Nem próbál meg post – punk – jazz – opera – darkwave – minimal – afterprotometált keverni a már meglévő dolgokhoz, nem kreál fölösleges történeteket a zene mellé, hogy ők most crossover gótikus románstílusú katedrális punkot játszanak szecessziós felhangokkal és végül, de nem utolsósorban: nem énekel lány a zenekarban!
A kazetta megjenése óta láttam őket élőben is és még úgy is meggyőző volt, szóval nálam az ilyesmi símán 8/10, és csak azért 8, mert el tudnék képzelni benne több torzított gitárt, sőt szólót is. Reméljük legközelebb már annak is örülhetek legalább ennyire.

 

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.