Felső Tízezer: Normális Élet

Kiadó: Normafa Records

Megjelenés: 2015 október 30.

 

(…) tempós indiepop dalok követik egymást, instant fülbemászó témákkal, refrénekkel, amik néha a Lemonheads-et néha pedig a ‘Warehouse Songs’ korabeli Hüsker Dü-t juttatják eszembe, ami azért elég jó kis referencia, nem?

Kapásból pároslábbal rúgom fel a nem létező szabályzatot, ugyanis a Felső Tízezer nevű zenekar közelről s távolról sem elektronikus produkció, de még csak nem is beat/hip hop és/vagy ezek mutációi. Nem. Ez kéremszépen egy lendületes 3perces dalokat játszó indiepop/rock zenekar melyben összesen 16 húr szól (de lehet néha több is). A ‘Normális Élet’ című 10 számos kazettájuk tavaly októberben jelent meg, tehát már nem éppen friss, de mivel ebben a műfajban ez teljesen lényegtelen, ezért ezt nézzétek el nekem.
Kezdjük a névvel és a borítóval, ugyebár azok is fontosak, nem csak a zene! A név elég gyógy ahhoz, hogy jó legyen, pipa. A kazetta borítóján pedig kettő, a szívemnek kedves dolog látható: kutya és autó! Oké, pipa.
Nos, rátérhetünk a zenére: ahogy azt már írtam tempós indiepop dalok követik egymást, instant fülbemászó témákkal, refrénekkel, amik néha a Lemonheads-et néha pedig a ‘Warehouse Songs’ korabeli Hüsker Dü-t juttatják eszembe, ami azért elég jó kis referencia, nem? És akkor jöhet az, ami ezt az egészet, amit most felépítettünk magunknak egy másodperc alatt romba is dönthetné: a szöveg és az énekhang. De nem! Nem dönti és ez már szignifikáns teljesítmény egy magyar zenekar esetében! Egyszerű énekhang, ami hozza a leszarós besztondult slackert, de energikus együtténeklős is tud lenni. Mindez sallangmentes énektémákkal és önirónkus szövegekkel, melyek hitelesen hatnak a saját környezetükben. Legalábbis én már annak is örülök, hogy nem kispál. Értitek, na! Mert ugye magyar szöveget írni eleve nehéz és, ha beleesünk a Kispál-csapdába, ami igazából ugyanaz, mint az Ákos-csapda csak a másik vége, akkor bizony lehet a zene akármennyire jó, a végeredmény sajnos egy balkezes csehtamás-program lesz :((((
A sallangmentes jelző amúgy az egész produkcióra érvényes és talán a legnagyobb erénye is egyben. Nem próbál meg post – punk – jazz – opera – darkwave – minimal – afterprotometált keverni a már meglévő dolgokhoz, nem kreál fölösleges történeteket a zene mellé, hogy ők most crossover gótikus románstílusú katedrális punkot játszanak szecessziós felhangokkal és végül, de nem utolsósorban: nem énekel lány a zenekarban!
A kazetta megjenése óta láttam őket élőben is és még úgy is meggyőző volt, szóval nálam az ilyesmi símán 8/10, és csak azért 8, mert el tudnék képzelni benne több torzított gitárt, sőt szólót is. Reméljük legközelebb már annak is örülhetek legalább ennyire.

 

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..