Norwell: Death Of A Star

Kiadó: Pinkman

Megjelenés: 2016 június 13.

 

Érces, eleven, pulzáló. Halad – maga az EP, és mint a soron következő, a korábbiakhoz képest is szintén alakul, változik.

Amikor az ember fáradt már bármit csinálni. Csak ül csendben. Még nem álmos, de nem is friss. Ráadásul nyáron. Úgy még sűrűbb, még fátyolosabb minden. És mégsem mondható reménytelennek a helyzet. Ilyenkor is végződhet jól a nap. Ebben az állapotban is könnyen megállapítható valamiről, hogy él. Vagy élt. A forró levegőt valami szürke élő por lepi be.

A Death of a Star még a megsemmisülés előtti legerősebb mozdulatokkal kavarja fel a fojtott, hevült környezetet. Szétszóródik mindenfelé és tovább rezonál. Vagy inkább osztódik, és úgy próbál fennmaradni. Érces, eleven, pulzáló. Halad – maga az EP, és mint a soron következő, a korábbiakhoz képest is szintén alakul, változik. Nem kísérletről van szó, hanem valami határozottabb mezőben való terjedésről. Elsőre talán nehéznek, vagy éppen megkötöttnek tűnik, azonban hamar egyértelmű lesz, a megadott struktúrát a megfelelő módon hálózza be. A zártabb rendszer gyakran elnyeli az élő anyagot, itt viszont a zártabb rendszer is nyitottabbnak hat. Az anyag a rendszer rendezetlenségi fokát igyekszik tágítani. Nincs nyomás vagy kényszerűség. Talán ez az egyik legfontosabb dolog.

 

 

Lüktet, de jól. Nem hivalkodik, nem otromba, nem harsány. Organikusan végtelenedik a dallam, úgy halad előre, hogy a hátralévő út formája, jellege csak folyamatában mérhető fel. Él. A korábbiaknál szigorúbb keretek nem fertőzik meg a spórákba sűrített mozgást: összenyomódva végtelenednek tovább. Kimértebb, mint az eddigiek, a számok azonban, élő szervezetek maradnak, nem merevednek meg. Egyre csak növekszik a tömege, kiáramlik és beáramlik. A dallamok kiterjednek, összehúzódnak, burjánzanak, elterülnek – nem vadul, de akadálytalanul törnek előre.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.