Év: 2016

Rendező: Sue Meures

Aktuális, hip és autentikus. Egy “Tudta?” mese, ami groovy és vicces, de leginkább bőgni való.

A film egy mobillal felvett mese Teheránból, ahol két (deep) house arc (“Mi az a deep house?, A rock és a house keveréke.”) illegális bulikat szervez (böribe menős illegál), és illegális covert is az új albumuknak, amit mindenféle nyugati fesztiváloknak küldözgetnek.

A dokumentumfilm (szerű) zsáner felmenti a rendezőt az effekt-terror alól. Talán emiatt le is lassul a film, annyira, hogy a popcorn a tizedik percig is kibírja. Raving Iran viszont nem csak a zsáner gyeplő miatt lassú. Illetve nem lassú, hanem a “nyugati világ” hányingert keltően gyors. Ez egy iráni mozi.

A Raving Iranban van mondjuk három rave jelenet, azok is szinte csak kép szinten, a film ritmusát teljesen más adja. A techno csak egy önkényesen választható nyugati csali az iszlimista illiberalizmusban. Ő váltja ki az ellenállást és csinál feszültséget.

Az iráni rezsimet a film hullára püföli, morálisan legalábbis. És talán csak kicsit kap kevesebbet Európa. A film mintegy ars poeticája a krízis inherens megoldhatatlanságának.

Amennyire vágynak el a srácok Iránból, annyira vágyhat az európai ember egy sok szempontból méltóbb világba, amilyen például Irán. Érdemes figyelni a film párbeszédeire, és családi jeleneteire. A nyugalom, a kölcsönös tisztelet és a szeretet irigylésre méltó.

Van mit tanulnunk egymástól.