Dasha Rush @ NOQTURNL – 4DSOUND

Helyszín: 4DSOUND 

Időpont: 2016. november 26.

A gépzene magas kultúrába emelésén munkálkodik egy ideje Paul Oomen és intézete, a Spatial Sound Institute. A zeneszerző, szervező és hangrendszere (4DSOUND) bejárta Európát, most végül otthonra lelt Budafokon a volt Haggenmacher sörgyár ipari tereiben.

Szakmai téren elismert, ám itthon bejáratatlan neveket hoz, volt Stimming, Murcof és most Dasha Rush, továbbá létrehozott egy bentlakásos, rezidens programot kortárs tehetségek számára.

A határozott identitású szervezet új babérokra tör az itthoni piacon, a hallgatói élményt próbálja testetleníteni, az akadémikus elektronikát terjeszteni és kiemelni.

Ebben a folyamatban jelentős tényezőként szerepel a befogadó közösség, a szcéna kulturális fejlettsége, koncert-etikettje és nyitottsága.

A hang térbelisége és az egyéb érzékszervek kiiktatása egyszeri kísérletként izgalmas, kérdés, hogy mennyiben tartható fenn a varázs a többedik alkalommal. Valószínűleg ezért is bővítették a repertoárt, a To és Connell szervezte NOQTURNL új funkcióval (csúnyán szólva szolgáltatással) ruházza fel a már megismerhető élményt.

A közösségi alvás, altatás, majd ébredés és az együtt eltöltött reggeli reménye valóban kuriózum, a 4D interaktívabbá vált sajtós jelenléte pedig jól tálalta ezt.

Érthető a házirend, a korán záró porta és bár, ám a test gyarló, vizelne, dohányozna, kapcsolatba lépne, csak diszkréten. Másfelől azt gondolom, hogy a szeánsz gerjesztett atmoszférájának kellene olyan erővel bírnia, hogy elrettentse a hallgatóságot a bárminemű bomlasztástól.

Belépek, megtalálom a helyem, leheveredem a pulthoz legközelebb eső szürke matracok egyikére. Körülöttem többnyire külföldi fiatalok nyújtanak, csókok csattannak, sóhajok puffannak, emberek. Diverz közönség, gyerekek, minden hihetetlenül tudatos és monokróm. Igazi technokrata menedékház, egyfajta töltekező központ.

Feltárul egy kollektív álom lehetősége, Dasha kezd, Florence To visszafogott fényforrásai pislákolnak, majd tovakúsznak és behálózzák a rusztikus gerendák felszínét.

Tiszta hangok, fagyos soundscape-k, kihasználva a térélmény nyújtotta lehetőségeket. Még a csend is jelentéssel bír, nincsenek fölösleges zörejek, magam részéről kicsit több roncsolt hangot bírnék még.

A két óra egy légzésgyakorlatban tűnik el s még mielőtt magával ragadna az álom, érzek egy leheletnyi változást, a művésznő befejezi. Innentől kiszakítom magam a közösségi élményből, interjúra hajtok. Nagy gonddal átlépdelek az élhető jövő matracain, a horkoló hallgatókon, a terepet John Connell veszi át, majd a megvalósult fantasztikumból kiszakadva az előtérben várom be a zenészt.

Értelmes életem egyik legtartalmasabb órája következik (hamarosan olvasható), kölcsönös figyelemben, a rögtönzött ruhatár asztalán, törökülésben, stikában dohányozva beszélünk.

Megéri az álmatlanság.

A gyermekeket megkímélvén a vasárnapi önmagamtól, kihagyom a villásreggelit, jóllaktam.

Kép: Florence To

Köszönjük a szervezők támogatását.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.