Okkultokrati: Raspberry Dawn

Megjelenés: 2016. szeptember 30.
Kiadó: Southern Lord

Hardcore, acsarkodó black metal, protopunk és rideg-repetitív pszichedélia. Minden jóízlésű ember várta már az Okkultokrati új lemezét.

A Fysisk Format kiadó a kétezres évek végén indult egy oslói lemezbolt leágazásaként, annak pincéjében – a kettő együtt, mármint a lemezbolt és a kiadó, egy alkotói közösség bázisává és hátterévé vált, zenekarokra épült és zenekarokat szült vagy segített stb. Általában így vagy ehhez hasonló módon jönnek létre, működnek és maradnak fenn a színterek, amelyekhez aztán néha saját hangzások is párosulnak, és néha ezek aztán a színtér határain kívül is viszonylag ismertekké válnak. A Fysisk Formaton amúgy volt a magyar Human Errornak is egy split kiadványa.

A FF köré szerveződő színtérnek a két legizgalmasabb, de mindképpen a két legismertebb zenekara az elmúlt években a Haust és az Okkultokrati. Zeneileg nem állnak olyan távol egymástól, még közös tagjuk is volt egy időben, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy egy jellegzetes hangzásnak a két arcát mutatják. Az Okkultokratinak aztán az amerikai Southern Lord idén újra kiadta a remek második és még nagyszerűbb harmadik lemezét (Snakereigns, 2012; Night Jerks, 2014 – eredetileg mindkettő Fysisk Format), ezzel előkészítve a terepet az ősszel már náluk megjelenő negyedik nagylemeznek. Ez a Raspberry Dawn.

Az Okkultokrati esetében szokás a blackmetal, vagy proto-blackmetal punkos gyökereit említeni, ennél fogva például a Venomot. De legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, hogy az Okkultokrati (és amúgy a Haust is) a kilencvenes évek északi blackmetal mozgalma által elhasznált tájképek és letarolt hangzások utáni Norvégiában kezdett zenélni, idegennek érezve magát ebben a tradícióban, de elkerülhetetlenül is kötődve hozzá, hisz az szülte. Mert az a kíméletlenül sűrű és sötét pszichedélia, amelyet a legjobb pillanataikban képviselnek, mégha a hetvenes évek protopunk riffjei és a nyolcvanas évek hardcore tempói is keretezik, lényegében a norvég blackmetal zord tájképeinek leszármazottjává teszi őket.

A Raspberry Dawn első hallásra nem sokat tesz hozzá a formulát teremtő Snakereignshez és az azt poszt-indusztriális hipnózissal megbontó Night Jerkshöz. A lemez eleje (World Peace és a címadó) a jellegzetesen acsarkodó protopunk jegyében telik ugyan, jó is, engem elsőre mégis arra ösztönzött, hogy ne hallgassam tovább.

Egy héttel később jutottam csak el a lemez harmadánál bekövetkező fordulatig, amely behozza a rideg deathrock vonalat a képbe, hogy aztán megnyíljon a lemez magja és egészen sűrűn, szintikkel és mélyről okádott hangokkal rétegzett himnikus-repetitív tombolássá váljon az egész. A Leave And Be Gone, a Hard To Please, Easy To Kill és az elképesztő intenzív, nyolcperces Hidden Future által alkotott egység az Okkultokrati történetének legszebb, legsúlyosabb és legmegrázóbb 20 perce. Ezután a lemezt záró Ocular Violence gothrockos lültetése és a Magic People inkább csak feloldás. Szükség is van rá.

 

 

A Raspberry Dawn tehát, ha számokra bontva nézzük, nem minden pillanatában átütő, de a lemez egésze nagyon szépen van felépítve, alattomosan hat és az ember bőre alá kúszik, hogy aztán belülről eméssze utólag is.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.