Ez nem egy toplista 2016

2016 VÁLOGATÁS #3

Sziasztok, Splatter Egon Dániel vagyok, ez a tizedik vendégposztom ezen a blogon. Most a teljesség igénye nélkül összeszedek 10 zenével kapcsolatos dolgot, ami fontos volt nekem ebben az évben. Azért nem a 20 kedvenc idei lemezemet sorrendbe állítva, mert azt mondták, hogy ne.

Wolf Eyes: T.O.D.D.

Az év legjobb videója a tavalyi év egyik legjobb számához.

 

Tara Transitory aka One Man Nation a Berghainban

Egy csomó nagyszerű koncertet láttam idén, de ez a januári ragadott el, húzott be leginkább. Radikális volt és elegáns, izzott a szexuális energiától. Transzgender noise.

image

 

Midwich és Mark Salwowski

A Midwich kiadó tavaly indult, eléggé bírom, nem függetlenül az egységes arculattól és vizuális világtól, amelyet Mark Salwowski csodálatos sci-fi tematikájú képei teremtenek meg. Emellett a kedvenc idei lemezeim közül kettőt is a Midwich adott ki: a fenti nyitókép Alex Barnett Chew From The Mind című albumának borítója, lent pedig a Viki Viktoria: New Victorian artworkje. A többi itt van http://www.midwich.net/shop/.

image

Új Bála: Boka

Ennél jobb technolemezt idén nem hallottam. Ezt nem magyar viszonylatban értem.

 

Piss Crystals: Túl nagy felelősség

A kedvenc idei rocklemezem, itt írtam le, hogy miért.

 

Dismal Light: Hammer of God / Couloir Gang: Celebration

Két kedvenc idei kazettám, aminek azért van jelentősége, mert mindkettőt úgy ismertem meg, hogy a kezembe nyomta az alkotója. A Dismal Light a Destruction Unit frontemberének, Ryan Rousseau-nak sötét ambient-zaj-drone projektje, a Hammer Of God pedig a leghipnotikusabb és legparább lemez, amit idén hallottam. A Couloir Gang meg Ravi Shardja új duóprojektje dobbal, gitárral, zajokkal, nagyon szuper. Egyik sincs fent a neten, azt hiszem. De lehet, hogy tévedek.

image

Uranium Club: Who Made The Man?

Ez a kedvenc idei dalom. Szigorúan az ötperces kislemezverzió. Nagyon jó volt a koncertjük is.

 

 

Montréal és a posztwave

Montréalban egy ideje nagyon izgalmas dolgok történnek, zenei párbeszédek folynak, illetve egy csomó minden most érik be, erről itt írtam nem túl hosszan. Ha pedig csak a posztwave-re szűkítve nézzük, akkor sokat elmond a színteréről ez a hat név, nekik mind idén jött ki fontos anyaga: Xarah Dion, Essaie Pas, Pelada, Low Factor, Marie Davidson, Bernardino Femminielli. Ha pedig csak egy lemezt kéne választanom az idei évből, akkor az feltehetően a Low Factor lenne, itt írtam le, hogy miért.

image

Childhood of a Leader

A Childhood of a Leader volt az egyik legjobb film, amit idén láttam. Scott Walker csinálta a zenéjét, ami felzaklató és szuggesztív, ráadásul úgy, hogy nagyon könnyen kiismerhetőenk tűnik a hatásmechanizmusa. A felszín alatt azonban sokkal alattomosabban hat. Épp úgy, mint a film, amellyel szoros és organikus kapcsolatot teremt, képei és jelenetsorai nem is élnének nélküle.

 

 

German Army: Kalash Tirich Mir

A pszichedelikus-dub-posztindusztrál-zaj hiperproduktív és obskúrus kaliforniai kollektívája a German Army, és nem első találkozása ez az új olasz pszichedéliával, illetve annak egyik kulcskiadójával, a Yerevan Tapesszel. Tavaly év végén jelent meg, de idén esett le.

 

 

1 Comment

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..