J.Mono: Zzz

Album (EP): Zzz

Megjelenés: 2017. január 16.

Kiadó: Dalmata Daniel

Keresztes Lórit úgy lehet felismerni a Wedding Acid Group egy tetszőleges fellépésén, hogy ő a triónak az a tagja, aki a leginkább befelé van fordulva a színpadon. Meg azon kívül is. Egyben ő a WAG motorja is, illetve “dalszerző” zsenije: zsigeri érzékkel hozza létre a témákat, a fülbemászó dallamokat, az olyannyira jellegzetes harmóniákat. Szinte slágereket ír. Ezt nem a másik két tag rovására írom, egyszerűen ő ezt teszi bele a közösbe. Meg most róla van szó, ugyanis J.Mono néven egyedül is csinál zenéket, ezt adja ki a Dalmata Daniel január közepén vinylen, Zzz címmel. A Dalmata Daniel meg egy magyar kiadó, egy éve indult egy DJ Overdose megjelenéssel, ez a harmadik kiadványa, J.Mono pedig az első magyar zenész, akit megjelentet.

A hatszámos ep-t (öt eredeti plusz egy DJ Overdose által készített remix) a játékosság jellemzi talán a legjobban. Meg némi zaklatottság. De még az anyag melankolikusabb pillanataiban is az a szinte gyermeki játékosság meghatározó, ami Keresztes zenéhez való alapvető hozzáállását és kreativitását jellemzi. És ebben természetszerűen van benne a magában játszó gyermek magánya is.

J.Mono első lemeze ugyanakkor fegyelmezett is, a témák határozzák meg, és kevésbé a szintijammalés, mint mondjuk a WAG dinamikáit. Ennek ellenére azonban, és pont a fentebb említett játékosság az oka mégis annak, hogy a Zzz-n semmi erőlködés nem érződik, a lehető legtermészetesebb módon kanyarog az electrós tempók, az acides puttyogások, a szépen lebegő ambient technós szőnyegek és a poszt-italós melódiák között, sőt egy ponton szinte egy EBM-es vastagságú és sötétségű klubos pillanatig is eljut. Áttételesen, a maga szűrőjén keresztül. Amely szűrőnek egyébként érezhetően része az Aphex Twinhez kötődő zenei hagyomány, azon belül is talán a SAW 85-92. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert az az egyetlen Aphex Twin lemez, amit szeretek, és a Zzz-t is szeretem hallgatni.

Hozzátenném még, hogy Jani Dániel, a DD művészeti vezetője, illetve viszonylag foglalkoztatott grafikus (pl. Farbwechsel) eddigi egyik legjobb lemezborítóját készítette el Keresztes Lórinak.

A lemezbe itt lehet belehallgatni: