Lunchmeat: Fény és Hang Deluxe Prágában

„Electronic Music & New Media – Advanced Entertainment”, a idei mottó No Idols, azaz tévedni és hibázni emberi dolog, a nagyot alkotáshoz vezető úton. Ezzel, amellett, hogy egy szimpatikus és realista bölcsesség, lehet, hogy az esetleges bakikért akartak előre szabadkozni. Mert olyan sűrű és minőségű AV (audio visual) programot terveztek be, hogy csoda, hogy nagy baki nélkül le tudott folyni az egész. Leszámítva Aïsha Devi betegségét („fuck my burning lungs”), de arról a Lunchmeat aligha tehet.

A helyszín megint a Národní Galerie (Nemzeti Galéria) volt – Prága külső egy kedves és hip részén (tipp: a Liberál) -, annak is a „pincéje” (lsd. képek).

A Lunchmeat-et felveti a pénz, ez látszik a line-upból is és abból az űrhajónyi (fény és hang) technikából, amit a három nap alatt felvonultattak. A hang egyébként KV2 Audio, cseh márka. Szokták mondani, hogy egy bizonyos (minimum) hang(fal) minőség után (legyen az Martin, Void, Mogul, KV2, stb.), az akusztika és a beállítások adják az igazi minőséget. A hang a Lunchmeat-en hibátlan volt.

Ez egy kimondottan AV fesztivál, ahol a „V”-t nagyon komolyan veszik (lámpák, projektorok, lézerek, „all in”) és végeredmény egy hatalmas mozi. Emellett a Lunchmeat viszont egyértelműen egy zenei fesztivál. Egy kísérletező (a zsáner fesztekről ismert noise-okkal, drónokkal, ambientekkel), de egy rakat explicit klub zenével is – főleg „poszt klub”, bass-ek, vaporok, trappes hangok, és az örökzöld techno.

Két floor van, egy nagy „concert” és egy kicsi „club”. Sok ember (több ezer a teltház, és teltház is volt), de megoszlik, lent, fönt, kint – május óta már Prága is nem dohányzó. A közönség nemzetközi, biztos messziről is repülnek a Lunchmeatre. Joggal.

Jlin (Concert Hall). Cover kép: Ben Frost (Concert Hall).

Produkciók, amiket kiemelünk:

  1. Laurel Halo: lassú koncert volt, többek között az idei ünnepelt albumának hangjaiból. Dobossal. Egyszer szólt, hogy a túl sok füst miatt nem tud énekelni. Ez a szólás is autotune-al volt. Homogén, tompa színek borítottak mindent.
  2. Jlin – ez az editor’s pick: az indiana-i beat goddess. Szerény és vidám. Ha valakinek gender problémája van (hogy hol van lights-out női, full elektronikus act), akkor idesüss. Látványilag egy fénytechnikai erődemonstráció.
  3. Lorenzo Senni: a nárcizmus manifesztuma, óriás LS monogram cseh zászlóra mázolva. Minden magamutogatást legitimált (és feledtetett) a produkció. DEKADENS. Lézer és tükör.
  4. Novi_Sad & Ryoichi Kurokawa Present Sirens: Ülős, shoe-t gazelős, viszont az utóbbi hülyeség lett volna, mert öt nagyon menő videó etüdöt vetítettek a bazi nagy vászonra.
  5. Second Women & Pfadfinderei: sötét technós, sötét videós absztrakt cucc. Sajnos a fucking lungs miatt a kisterembe került, különben epicebb lett volna.

 

Köszönjük a fesztivál támogatását. / Thanks for the support of the festival.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.