CT Kidobó – Exterminador EP // Interjú

CT Kidobó (Martin) lassan egy éve aktív a magyar elektronikus zenei szcénában, előtte a Super Lust pseudokiadóról lehetett ismerni, amit ketten indítottak egy barátjával a gimnáziumi éveik alatt, ahol vagy 50 különböző név alatt posztolták a zenéiket. A Bandcamp oldal az első próbálkozásaik gyűjtőhelye, elmondása szerint a saját „lego-kiadójuk”, egy fricska, hisz mindig szerettek volna egy kiadót, de még nem tartottak ott, így született ez a fiktív label. Martin ezen a platformon már nem aktív, ezeket a zenéket nem is tudja feltétlenül komolyan venni, hiába kereste meg már ebben az időszakban (2014) a Mille Feuilles kiadó a Soundcloud-ján keresztül, amiből egy EP is született a Das Model alias alatt. A CT Kidobó név is a Super Lust-ról maradt, ami szerintem a legjobb gag (és egyben sajátos kordokumentum) a magyar undergroundban.

A mai napon jelent meg CT Kidobóként hivatalosan debütáló EP-je a Dalmata Danielen, ennek kapcsán beszélgettünk. A második Dalmata digi release egészen furcsa hangzásvilággal bír, ami a kiadó korábbi zenéit tekintve nagy szó. Az első szám (El Ángel Exterminador) az IDM határait súroló, kísérleti electro, van ebből egy táncolható club mix, illetve egy Gin Sling remix. Az utolsó szám (La Collectionneuse) sötét és kísérteties, súlyos bassline és össze-vissza hangolt patternek.

CT: Az első trackkel az volt a szándékom, hogy írjak egy olyan számot a dark electro műfaj keretein belül, ami nem olyan steril és érzelemmentes, mint amit például az Exaltics meg a Dopplereffekt csinál. Tehát ilyen érzelmes electrot. Én a dark electronak hatalmas rajongója vagyok, ezt próbáltam a saját ízlésemre formálni. Ebben a számban vannak olyan elemek, amik nyíltan ezekből a zenékből táplálkoznak, a snare vagy a kick például kicsit Dopplereffektes, a basszus is ez a territórium. A pad hangszíne is elképzelhető lenne egy ilyen számban. A témák, a detune-olt lead, ami kicsit önsajnáltató, mondhatni romantikus, ez lenne az én interpretációm.

Gesaffelstein korai zenéit szeretem, 2011-ig bezárólag, ami utána következik, az borzasztó, viszont addig szörnyen nagy hatással volt rám, interjúkban ő is elmondta, hogy ez a hangkép van neki is eléggé beakadva, Gerald Donald és James Stinson hangzásvilága. Nyilván nagyon sokan használják azokat a szintiket, amiket ők is, de kevesen mennek rá erre a hangulatra. A 2011-es Gesaffelstein – Variations PR szövege is ez volt, hogy ő ezt a hangzást újította fel, adott neki egy új löketet, én is erre kattantam rá még régebben gimiben, illetve így fedeztem fel a szcéna artistjait is. Mindenkinek van egy legotthonosabb zenei világa, nekem ez az egyik kedvencem. A Dopplereffekt sok számát egyébként én is képtelen vagyok többször meghallgatni vagy táncolni rá (még a táncolósakra sem), valószínűleg ezt sem fogja senki rendszeresen hallgatni, de ez csak egy bakancslistás stílusgyakorlat tulajdonképpen.

MMN: Sokszor emlegetik veled együtt The Hackert is a 2015-ben megjelent közös EP-tek kapcsán, ráadásul az általa vezetett Zone kiadó nagy kedvenced, egyébként Gesaffelstein is kapcsolódik ide különböző szálakon, szóval sokat táplálkozol ezeknek az embereknek a zenéjéből.

CT: Volt a 2000-es évek elején az International Deejay Gigolo Records, DJ Hell kiadója, illetve még mindig működik, de már nagyon más. Ott jött ki The Hacker, Miss Kittin, Arnaud Rebotini, Dopplereffekt is, mindenki ebből az érából. Ez tulajdonképpen az első számú inspirációm, az EP hangulata részben innen is jön mint inspiráció; az utolsó két számon hallani a legjobban talán ezt a 80-as, 90-es évek post-punk, electro, new wave, EBM továbbgondolását klubbosítva.

Gin Sling is jelent meg a Gigolon, a remix akár ott is elférne. Azért is nagy dolog, hogy tőle kaptam egy remixet, mert ő is ebben a körben mozgott, illetve most is, körülbelül az eleje óta benne van, ő küldte el DJ Hell-nek a zenéimet is, hogy akár kijöhetne a Gigolon, szóval ilyen régi motoros, aki személyesen is jóban van ezekkel az ikonokkal, meg nekem ő is eléggé az. Van Zone-os EP-je is egyébként, az ő zenéiben ott van az a hangulat, amit én is próbálok összehozni. Ez a szám például nagyon markáns, ez jött ki a Gigolon, gyakorlatilag ilyen faék egyszerűségű tekház az alapja, közben meg mennek ezek a fülsüketítő, szörnyű zajok, és ez a kontraszt egy szörnyen hanyag és markáns hangulatot képez. Az EP első számában én is ilyen kontraszt alapú koncepciót találtam ki, nyers dark science electro groove-hoz szürrealizmus inspirálta lead, satöbbi.

Például az utolsó számban ugyanazok a hangok vannak, mint az elsőben, a különbség a kick/bass és a Polykobol chord/pad. Az volt a cél, hogy ezekből a hangokból csináljak egy Gigolos hommage tracket, egyszerűen azért, mert nagyon szeretem, és érdekelt, hogy össze tudok-e hozni egy ilyet hallgathatóra.

MMN: Nem szokványos címeket adsz, az El Ángel Exterminador például egy 1962-es Luis Buñuel film címe, a La collectionneuse pedig egy Eric Rohmer film 1967-ből.

CT: A Gigolon kívül a legfőbb hatás a filmművészet. Az előbbi Gin Sling szám is, de a Zone kiadó is a francia újhullámos, szürrealista és neo-noir filmekből táplálkozik, ezeknek a hangulatoknak a tánczenébe való átültetése. A címadó művekhez hasonló, meghatározó filmélményem volt még a Last Year at Marienbad (61-es Alain Resnais). De ott van még Fellini, a 8 ½. Nekem ez a hangulat nem csak zeneileg van beakadva, hanem a filmművészetben is. A Zone-os Gin Sling EP (2012, Back Home at Night) például egy Mulholland Drive hommage. Elektronikus tánczenében ezzel nem sokan foglalkoznak ennyire erre kiélezve, pedig tökre illik a bulizáshoz. Ez szerintem érdekes, meg számomra vonzó is.

MMN: És nincs beakadóban valami új?

CT: Ezt is (meg minden mást) megunod időről időre, aztán beakad újra. Egyébként IDM-et szeretnék csinálni, de nem tudom, hogy mikor lesz erre időm, azt még meg kell tanulni mélyebben, hogy értékelhetőt is tudjak. Teljesen más a workflow. Ebből a legjobb valószínűleg Richard Devine, egy IDM ikon.

Illetve nagyon szeretnék írni pár táncolósabb zenét is, ami működik tetszőleges buliban. Ezt szerintem nagyon nehéz, mert apró részleteken múlik az egész, hogy aztán működik-e, vagy csak nagyon felszínes/simán rossz az egész, nem is érzem még úgy, hogy kész lennék erre, mert azoknak az előadóknak, akiknek képes vagyok elfogadni a nagyon táncolós, lakosságibb zenéit, elég nagy mesterek egyébként.

MMN: Sok sejtelmes utalás volt már a jövőbeli megjelenéseidre különböző események kapcsán, mire számítsunk?

CT: Gnork egyik kiadójánál lesz egy release, én arra vagyok a legbüszkébb. Felkeresett a Deep Glaze zenekar, hogy csináljunk egy minimal wave tracket, mert tulajdonképpen az is van egy kicsit a zenémben, ezen dolgozom most épp. Hamarosan jön egy Farbwechsel, Dalmata Daniel közös VA, azon lesz egy szám, az a Drexciyából merít sokat. Illetve lesz majd egy Cardopusher split a Dalmatán, de az még messze van. Most perpillanat nem csinálok semmi egyebet, várom, hogy újra feltöltődjek zeneíráshoz, meg hogy legyen pár új, saját ötletem, amit még nem lőttem el, az önismétléstől eléggé rettegek.

MMN: Pont egy alakuló budapesti electro szcénába csöppentél, a Dalmata ennek mondhatni úttörője, hozzájuk kapcsolható a Kreative Kontrol, tudomásom szerint a Crisis label is aktívabb lesz jövőre, mint eddig, és vannak további, szárnyaikat bontogató bulisorozatok, a Torso, Cliché Bodies, Metronóm. Én még olyan bulin mondjuk nem voltam, ami megtöltötte volna a Lärmet, de azért van érdeklődés, a szervezők pedig iszonyatosan lelkesnek tűnnek.

CT: Hatalmas dolog, hogy ennek a részese lehetek, és hogy ennyi hozzáértő ember foglalkozik ezzel itthon. A Rudolf C-s Torso például tele volt, a Schwefelgelb is, meg jó pár ilyen buli. Ez önmagában nagyon nagy dolog, hogy a konvencionális techno mellett van helye ezeknek a zenéknek is.

A Dalmata pedig egy csoda, egy ilyen kiadó bármelyik városban egy hatalmas kincs lenne, az pedig, hogy ez Budapesten van, körülbelül hihetetlen. Ez az egyetlen kiadó, ami fixen e köré a zene köré épül, meg egy-két olyan konceptuális kulcselem, amitől ez működik.

MMN: Például, hogy Jani Dani a fix grafikus, ettől egységes design, a digi release sorozat fizikai jellegű borítója pedig múltkor egy póló (az általam már egekig magasztalt Norwell EP), a te esetedben pedig egy bandana lesz.

CT: Nekem a split sorozat design-ja a kedvencem, Maxinak vannak régi családi fotói, azokból válogat.

MMN: Zeneileg viszont kicsit eklektikus a Dalmata diszkográfia.

CT: Túlzás azt mondani szerintem, de mondjuk a Farbwechsel sokkal eklektikusabb.

MMN: Mondjuk a Farbwechsel a magyar elektronikus zene gyűjtőhelye volt 2012-től 16-ig, a Dalmata megjelenéséig. Most meg választhatsz két igényes kiadó közül. A blorp meg főleg külföldi előadókkal dolgozik.

CT: Van még a This Is Our Time. A lényeg, hogy a Dalmatánál van art direction, van pár meghatározó hatás, keretek, hogy mi jöhet le. Persze nem nagyon leszűkített, ahhoz kicsi ez az ország. De az, hogy magyar előadók vannak keverve külföldiekkel, a minőség pedig nem romlik, nagyon ritka dolog. Az, hogy ez Budapesten van, az pedig fantasztikus. Ezt az EP-t nem sok kiadónak küldhettem volna el, de a Dalmata pont ilyen. Már most van Schwefelgelb meg The Hacker a katalógusban, ami nagyon durva. Ezek niche producerek, csak pár kiadó között mozognak, akiknek az előadóit Maxi vagy Imre Kiss el is hívja a Lärmbe erőn felül, ami szintén hatalmas dolog. Az, hogy egy helyen jelenhetek meg velük, hatalmas megtiszteltetés.


Holnap Dalmata label night, dupla release party, CT Kidobó, Cardopusher és Maxi a Lärmben.

Cover: Kránicz Richárd / @rchrdkrncz