Barcelonában 2012-ben a Primavera Soundon játszott a Weeknd, álltunk a nagy színpad előtt, reméltem, hogy egy számot még meg tudok várni, de indulnom kellett a reptérre, hogy odaérjek egy barátom esküvőjére.

2012-ben játszódik az Uncut Gems (Csiszolatlan gyémánt), a Weeknd felemelkedése idején. Én titkon nagy Weeknd fan voltam, a House of Balloonst széthallgattam, ezen volt a Morning is, ami a film egyik kulcs jelenete.

Az Üdcsiben azt hallottam, hogy az Uncut Gems szar, a film tanácsadóm D.a.M. (aki általában random tűnik fel, utoljára pont egy MMN bulin) pedig az mondta, hogy figyeljem és várjam.

Az igazság az, hogy a Weekndet még csak-csak, de az NBA-t nagyon nehéz lehámozni a filmről, és mivel én óriási nerd voltam tiniként, nagyon sok mindent rosszul kellett volna csinálni ahhoz, hogy teljes flopnak éljem meg. Az Uncut Gems pedig sok mindent jól csinál. A humort például. Olyan mintha nem is lenne. Helyzetkomikum, többnyire. Például amikor Kevin Garnett alatt betörik a vitrin, pedig Adam Sandler megmondta, többször is (“KG, I wouldn’t lean on it”).

A Weekendre visszatérve, bevállalós, hogy magát játsza, egy beindult, kólázós machot (miután színtisztán elénekli a Morningot). Azóta (2012) ugyanis #1 férfi dívát csináltak belőle, aki akár figyelhetne is a jó PR-ra. Engem mondjuk jobban zavart, hogy még a House of Balloonsos időkben, amikor a Weeknd self-released free-to-download kazikat adott ki, erős plagizálási vádak jelentek meg, és mostanában is hallani ilyesmikről.

Az Uncut Gems filmes és társadalmi témáit másra hagyom, a gyors szinopszis annyi, hogy Adam Sandlers és egy rakás szánalmas/bad-ass ékszer kereskedő több mint két órán át ámokfut New Yorkban és környékén. Engem a film helyenként a Barney’s Versionre emlékeztet, csak az sokkal cukibb és ott a zsidó főszereplő NHL mániás.